Az én drága barátnőm mindig nevet rajta, hogy sminkes lettem. Én, aki fiatalabb koromban szinte egyáltalán nem sminkeltem magam vagy csak nagyon alapjáraton. Igaz, hogy karakteres arcomhoz és mediterrán színeimhez nem is nagyon hiányzott. A smink helyett húztam kalapot, sapkát, nagy fülbevalókat, nyakláncokat.
Ruhatervező lettem. És ha sminkre volt szükségem egy divatbemutatóra, fotózásra vagy forgatásra, akkor rohantam a kozmetikusomhoz, ahol kaptam sminket. Valamilyet. Mindig úgy éreztem, hogy inkább megváltoztat, mint szépít. Nem éreztem magaménak.
Egyszer az egyik divatbemutatóm előtt megismerkedtem Helgával, aki akkor jött haza Amerikából. Sminkes volt. És volt sminkes széke, meg profi sminkes táskája. És Helga jött és kisminkelte a modelleket a divatbemutatómra. Gyönyörűek lettek! Talán ott fészkelte be magát a gondolat a fejembe, hogy egy szakember, aki a nők ruházkodásával, megjelenésével foglalkozik, nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy az arcra nem figyel. Hirtelen az egészből hiányzott egy rész. Innen már csak idő kérdése volt, hogy mikorra tudom leküzdeni az összes fizikai és lelki akadályt, ami a sminkes szakma közelebbi megismerésétől visszatartott.
Jó pár évvel később aztán úgy hallottam, ha smink, akkor MAC! Be is sétáltam a Váci utcai MAC Cosmetics üzletbe, ahol érdeklődtem sminkoktatás után. Így találtam meg Páll Adriennt és az ő szuper sminkiskoláját. Úgy indultam, hogy a ruhatervezés mellé megtanulom a sminket is. Aztán nagyon megszerettem és váltottam. Felvételiztem a MAC-be és egy új világ nyílt meg előttem. Egy nyüzsgő, tanulással és kihívásokkal teli világ, ami egy újabb kreatív és izgalmas szakma megismeréséhez vezetett.
